2016. február 19., péntek

Szünet

Hát szóval hol is kezdjem. A címből már valószínűleg rájöttetek miért írom ezt a bejegyzést. Arról van szó, hogy egy idejig semmi időm nem volt arra, hogy új részeket írjak, egy idő után pedig szégyen szemre elfelejtettem. Az utóbbi időben pedig párszor átolvastam és elhültem teljesen. A törtenet egy nagy sz@r lett. A fogalmazás pedig egyszerűen mintha egy óvodás kislány írta volna (ő talán még jobbat is írt volna). Szóval egy darabig ezt nem nagyon forszíroznám, és amint jobb lesz a fogalmazásom meg maga a történet akkor jelentkezem. Sajnálom ha valakinek csalódást okoztam ezzel és remélem azért ha amikor újra kezdem.



A legközelebbi találkozásig.

2015. január 11., vasárnap

Verseny

A címből is láthatjátok hogy ez nem rész hanem jelentkeztem egy versenyre. A http://bangtanboysfanfiction.blogspot.hu/?m=1 által rendezett blogversenyre. Ha akarsz jelentkezz te is. 
Remélem hogy holnap tudom hozni a részt. „Jó” hajtást mindenkinek a félév előtt. Puszi <3

2014. december 23., kedd

21. rész


.......De a legfontosabb kérdés megmaradt bennem. Vajon mi vár rám holnap? 

~másnap~

Arra ébredtem, hogy valaki nyalogatja az arcom. Kinyitottam a szemem és a drága kiskutyusom pofikáját pillantom meg magam előtt. Megnézem az időt és 03.59-et mutat a telóm szóval felkészülök hogy kinyomhassam nehogy más is felébredjen. És amint behozza a kis rublikát macskareflexszel nyomom meg, és tattarada íme a nap hőse szerény személyemben. Na jó, azért látszik hogy még korán van. Igazából ötkor kéne kelnem de előtte még sétálok egy kicsit Morzsival. Ki akarok szállni az ágyból amikor két kéz fonódik a derekam köré. Ezzel egy időben a karok tulajdonosa "alias Liam" a mellkasához húz. Megpróbálom kiszabadítani a karmok közül, de mivel nem akarom bántani ezért csak gyengéden. Pár perc után feladtam ezért óvatosan megfordultam. De bár ne tettem volna, ugyanis felakartam kelteni de olyan édesen alszik, hogy nincs hozzá szívem. De nem is kell mivel Morzsikám elég türelmetlen típus ezért elkezdi nyalogatni az arcát. Tuti azt hiszi ez a nagy mackó hogy én vagyok ez mert elmosolyodik és lassan kinyitja a szemét.
-Jó reggelt.-suttogom neki. És akkor észreveszi ki is nyalogatja. Elkezd halkan kuncogni és közelebb hú magához.
-Neked is.-morogja szinte azon a reggeli mély (és szexi) hangján.
-Elengedsz légyszi, mert megszeretném sétáltatni Morzsit mielőtt elindulunk.
-Mennyi az idő?
-Kb. negyed öt. Miért?
-Mert nem ötkor kelünk?
-Ja te még aludhatsz viszont én elmegyek megsétáltatom ezt a kis energiabombát.
-Aha persze. Azt hiszed ilyenkor hagylak egyedül kószálni. Hát ezt most felejtsd el édesem.-itt egy kicsit kuncogok de ő nem veszi észre csak miután elmagyarázom neki. Azért furcsa ez nekem mivel még nem is járunk sőt még az első csókunk se volt meg de már azt mondja nekem hogy édesem. Gyorsan felöltöztünk és elmentünk sétálni. Végig hülyéskedtünk és ugrattuk egymást. Ha eddig nem is de egyre jobban kezdek bele esni Liam Payne-be. Mire visszaértünk még mindig sötét volt mondjuk ez fél 6-kor nem is csoda. Halkan bementünk a konyhába ittunk egy-egy kávét utána pedig halkan lehoztuk a csomagokat és beraktuk a csomagtartóba. Még gyorsan írtam a srácoknak egy levelet. Ezek után megfogtam Morzsit és beszálltam a kocsiba. Miután kiértünk a belvárosból szépen kiterültem és bekapcsoltam a rádiót. Éppen az egyik kedvenc számom ment Kelly Clarkson-tól a Stonger.
Végig énekeltem ugyanis amióta először meghallottam imádom. És persze tudom a szövegét is. Liam nagy szemekkel nézett rám én pedig csak szégyellősen mosolyogtam rá. És kinéztem az ablakon. Amit persze nem bántam mert éppen akkor kelt fel a nap egy erdő fölött. Egyszerűen csodás volt. Nem hagyhattam ki azt hogy le ne fotózzam. Ez lett belőle.
 Ezután visszafordultam Liam-hez aki még mindig sejtelmesen mosolygott rám.
-Jó tudni hogy te ilyen szépen énekelsz.
-Én? Biztos hogy jó a hallásod. Tuti a koncerteken ment tönkre a sok sikítozó lánytól. Pedig én úgy tudtam az énekeseknek van ahhoz érzékük hogy megismerjenek más tehetségeket. De ezek szerint tévednek a tudósok. Na mindegy.-ezen pedig elkezd hangosan nevetni én pedig úgy nézek rá mint egy őrültre.
-Ezen még is mi a vicces? Én halál komolyan gondoltam.
-Hát pont ez az. Nem hiszel nekem? Nem is muszáj. Fogadjunk hogy a srácok is így fogják gondolni.
-Rendben ha azt akarod hogy leégessem magam előttük is. De ne röhögjetek majd ki légyszi.
-Oké akkor majd ha haza értünk megmutatod a srácoknak is. Már nincs visszaút. Szóval jól meggondoltad?
-Igen meggondoltam.....-o-ó biztos jól meggondoltam ezt? Hé ez átvert engem.-Ho hó várjunk csak te átvertél. A franc abba a cuki szemeidbe.-az utolsó mondatot szinte csak suttogtam.
-Szóval cuki a szemem?-a franc meghallotta.
-Ne tereld a témát kisapám. Átvertél egy nagyon csúnya húzással.
-Jó bocsi. De akkor is nagyon jó hangod van amit meg kell mutatni a srácoknak is.-csak úgy szórakozásból "megsértődtem".-Na légyszi ne sértődj már meg. Kitudlak valahogy engesztelni?
-Igen.
-És elárulod vagy találjam ki?
-Még én sem tudom de majd kitalálok valamit.-kinézek az ablakon de kár volt ugyanis a látvány miatt apróra zsugorodott a gyomrom.
Úristen mi lesz itt velem? Vajon hogy fogad a családja?.... Na ne már megint kezdem előröl azt a sok agyalást amit már napok óta mindig lejátszok a fejemben. Akkor most nagy levegő és kifúj. Meg kell nyugodnom hiszen csak nem esznek embert, vagy mégis? Te jó ég ez már tőlem is túlzás. Hirtelen megugrok egy kicsit mert egy hűvös kéz érinti az enyémet. Kinek tulajdonosára nézve apró mégis biztató mosolyt látok megvillanni. A kocsi megáll mi pedig kiszállunk. Egy aranyos tipikus kisvárosi ház előtt állunk. Li mellém áll és érősen megszorítja a kezemet szintén biztatásként. Vagy csak nem akarja hogy elrohanjak és hazataxizzak. Habár köztünk szólva simán képes lennék rá. De vissza a jelenbe, ahol éppenséggel nálam két pár évvel idősebb lány robban ki az ajtón és Liam nyakába ugranak. Ezzel egy időben el is engedi a kezemet ami miatt kicsit egyedül érzem magam. De itt az ideje annak hogy bemutasson. Már nincs menekvés. Remélem megfognak kedvelni. De ez még eldől........


Na hali mindenkinek remélem jó lett. Mivel szünet van ezért megpróbálok gyakrabban hozni de sajnos nem tudok semmit sem ígérni. Kellemes ünnepeket és BOLDOG SZÜLINAPOT LOUIS!!!!!
Ennyit akartam mára. komizni TOVÁBBRA is érrrrrrr! Puszi <3

2014. november 23., vasárnap

20. rész

......De azért a remény hal meg utoljára nem igaz. Egész nap azon izgultam, hogy minden rendben megy-e otthon. Az órák szinte csigalassúsággal teltek el. Az utolsó órán ami matek volt azt hittem, hogy bealszom. Ezek után még táncórára is mennünk kellett. Az viszonylag gyorsan elment. Éppen sétáltunk hazafele amikor egy sírásra leszünk figyelmesek. A játtszótér felől jött a hang, pontosabban egy kisfiútól. A furcsa viszont az
Pvolt, hogy rajta kívűl nem volt senki se közel se távol. Odamentem hozzá amíg Hope körbenézett a környéken, hátha talál valakit aki ismeri. Én pedig legugoltam a kisfiú elé és kérdezgettem őt. Eleinte nem nagyon akaródzott neki köszönni se de utána már nagyon halkan válaszolt nekem. Közben küldtem egy fotót Hopenak ha netalán valaki felismerné így.

Szerencsére pár perc múlva megtslálta a nővérét aki éppen vigyázott rá és lett nagy öröm a családi körön. (Hú milyen költői lettem hírtelen. Na mindegy. Szerk.) Olyan 20 percnyi köszönet nyílvánítás után (mármint a csaj köszönte nekünk) elindultunk haza. Útközben még beugrottunk egy Starbucks-ba és vettünk két forrócsokit mivel eléggé hűvös volt már. Azalatt a kb. 10 perc alatt míg elértünk a házhoz annyit nevettünk, hogy amikor beértünk a kapun már nem volt hangunk. És a fiúk elmondása szerint úgy néztünk ki mint két retardált fóka. Hááát oké. Ők tudják. Elmesélték a srácok hogy mik történtek itthon. Már mint igazából csak bólogattam mert ők is annyira röhögtek a saját hülyeségeiken, hogy mi egy árva kukkot nem értettünk belőle. Körbenéztem és látszólag MÉG ép volt a ház. Habár soha nem lehet tudni mit találnak ki. Miután mindent jól mehnéztem, hogy jól van-e vissza vezettem a tekintetemet a srácokra. És olyat láttam felért volna bármivel, legalábbis számomra. Liam is a srácokkal nevetett, és nem csak látszólag hanem úgy igazán önfeledten. Remélem hogy ez így is marad. Ekkor megcsörrent a telegonom ami Karen számát írta ki. Hyorsan kimentem a konyhába, hogy tudjak vele négyszemközt beszélni. De ez a tervem fuccsba ment mert Li utánnam jött. Szóval ismét egy hármas beszélgetést folytunk le. Megbeszéltük hogy mivel nekem holnap már szünet van (ó de király ebbe még bele sem gondoltam) ezért már korán reggel elindulunk Wolverhamptonba és remélhetőleg olyan tízre oda is érünk. Csak ketten megyünk mert a srácok csak majd a temetésre jönnek. Elköszöntünk és elmentünk becsomagolni az útra és megbeszéltük hogy az ő szobályában alszom (nem mintha még nem aludtam volna ott, egyébkét nem félre érteni) mert nehogy felébresszük Hope-ot. Nem régóta ismerem de azért azt tudom hogy ha lehet nem szabad felébreszteni, mert abból baj lesz. Mondjuk ezt a srácoknak direkt nem mondtam, hadd szívjanak egy kicsit. Ugye milyen kis gonosz vagyok? A pakolással gyorsan készen lettünk utána még mindketten lezuhanyoztunk, beállítottuk az ébresztőt és lefeküdtünk aludni. Mármint ezeket csak vacsi után csináltuk meg. Úgyhogy olyan tíz óra körül aludtunk el mert még azért beszélgettünk egy kicsit. Ezután ő elbóbiskolt és közelebb húzott magához. Mivel még nem tudtam aludni ezért elkezdtem gondolkodni úgy mindenen. Lehet nem kellett volna, ugyanis eszembe jutott, hogy hova megyünk holnap. Mármint úgy értem hogy PONTOSAN hova. Liam szüleihez vagyis beakar nekik mutatni. Ezzel még semmi gond nem lenne ha CSAK barátok lennénk. De én nagyon remélem, hogy ez nem sokáig lesz így. Vajon elfogadnak majd? Nem leszek esetleg teher ott? És ezekhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem. Már épp teljesen kiakadnék amikor Li még szorosabban fonja körém a karjait ezzel elérve azt, hogy csak rá figyeljek. Így megnyugtatva az éppen cérnaszál vékony idegeimet. Kicsit ficeregtem úgy hogy a fejem a melkasán pihenhessen. Csak sajnos az agyam nem akart még pihenni így gyártotta a rosszabbnál rosszabb teóriákat a holnapi napról. De a legfontosabb kérdés megmaradt bennem. Vajon mi vár rám holnap?.......

Na hát ennyi lenne szerintem eléggé gyatra de ezt döntsétek el ti. Örülnék neki ha írnátok róla véleményt. Remélhetőleg a hétvégén tudok hozni új részt de addig is további jó sulit mindenkinek. Ne feledjétek nem sokáig tart már. Komizni továbbra is érrrrr Puszi <3

2014. november 22., szombat

Éhezők Viadala

Na hellóka mindenki bocsi hogy most nem résszel jövök csak ma néztem meg az Éhezők Viadala- A Kiválasztott filmet. Ami röviden és tömören annyi, hogy wwwáááááááááááááááááá isten király film. Nem tudom ti hogy vagytok vele de én imádtam. Persze elmondanám miről szól de nem akarom lelőni a poént. De azért berakok ide egy előzetest. Holnap pedig lesz új rész ígérem. Komizni érrr! (Szóval nincs megtiltva még egy "Jó volt" sem senkinek) Pusziii <3

Ps.: Uram isten valami elképesztő egy film volt!!!!! Csak kár hogy most egy csómót kell maj várni a következő részre. :(

2014. november 8., szombat

19. rész

.........-Nézzük csak.-mosolyodik el és miközben a telefonját nézi a derekamra teszi a bal kezét és szorosan magához hú, amit persze egyáltalán nem bánok. Ám amikor látom hogy ki hívja biztos vagyok benne hogy nem lesz egy kellemes beszélgetés.
Ugyanis a telefon képernyőjén az "anya" név villogott. Szorosan odabújtam hozzá, hogy érezze én mellette állok. Egy picit elbambult de erre a tettemre "visszatért" a földre. Felvette és kihangosította, hogy én is halljam amit mondanak a vonal túlsó végén. Hát nem aranyos? De szerintem nagyon is az. Na jó most térjünk vissza a jelenbe. Karen már épp beszélt amikor Li mondta hogy én is hallom amit mond, de ezen nem is lepődött meg. És ezen még a srác is elgondolkodott mellettem de azért köszöntem.
-Sziasztok fiatalok!-köszönt Karen amin egy kicsit el is mosolyogtunk.
-Helló! Szia anya!
-Sajnálom hogy zargatlak titeket csak megszeretnélek kérni valamire titeket!
-Ugyan anyu nem zavarsz minket. De kezdesz megijeszteni szóval mond légyszi.
-Jaj nem akarlak ijesztgetni csak arra akarlak kérni titeket hogy gyertek el a hétvégén segíteni a szervezkedésben mert egyedül nem bírom.-itt Liam lefagyott szóval gondoltam átveszem az irányítást.
-Persze Karen segítünk amiben csak tudunk akkor majd később még megbeszélem veled de most inkább leteszem mert Liam teljesen lefagyott. De amint tudlak hívlak és akkor a hétvégén találkozunk.
-Jaj nagyon szépen köszönöm te egy nagyon drága jó lány vagy és köszönöm a segítségedet. Ha Liam jól van hívj már fel kérlek mert hogy ne aggódjak miatta?
-Persze ez természetes akkor majd hívlak. Szia.
-Rendben köszönöm szia.
És letettük a telefont. A telefont zsebre vágtam. (Tudom hogy nem az enyém de így gyorsabb.) És fogtam Li-t és leültettem a kanapéra. Szegény szerintem azóta még csak nem is pislogott. Én meg fogtam magam és átöleltem a vállát. Ő meg olyan sebességgel és erővel rántott magához hogy hirtelen azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány.Az arcát a hajamba temette én pedig vállára hajtottam a fejem. Ja igen-igen azt még nem mondtam hogy addig ficergett míg az ölébe nem ültem.
Egy jó darabig így ültünk amikor azt vettem észre hogy halkan egyenletesen szuszog. Ezek szerint elaludt. Olyan aranyosan alszik hogy nincs szívem felkelteni. Gondoltam kiszállok az öleléséből, de nem engedett el olyan erővel szorított mintha soha többé nem látna és így akarna örökre magához láncolni. Szóval akkor nem tudok innen szabadulni. Jaj most jut eszembe hogy megígértem anyukájának hogy felhívom mi van. Halkan és óvatosan kivettem a zsebemből a telefont és kisebb nagyobb gondokkal sikerült. Hát ezek a "gondok" Liam kezei voltak. Halkan beszéltem hogy még véletlenül fel ne keltsem mert abból baj lenne. Ezzel lassan valamennyire sikerült megnyugtatnom Karent szóval gondoltam ha már egyszer itt alszom akkor kényelmesebben elhelyezkedek az ölében. Hát egy biztos így se aludtam még el. De mindent el kell egyszer kezdeni. Hát ahhoz képest hogy a hétvégén pihenni akartam ehhez képest szerintem holnap úgy megyek majd be a suliba mint egy mosott sz@r. Na jó azért egy kicsit nagyon-nagyon kicsit örülök hogy így alakultak a dolgok mert akkor most nem így aludnánk. Míg ezeken agyaltam fogalmam sincs mennyi idő telhetett el így kicsit oldalra biccentettem a fejem hogy ránézzek a fali órára mely éppen éjfélt mutatott. Úgy gondolom már ideje aludnom szóval ismét vállára hajtom a fejem csak most az arca felé fordulva. Mélyen beszívom kellemes illatát amitől ismételten kellemes bizsergés fut végig a testemen. Így mosolyogva hunyom le a szemem.
~reggel~
Amikor felébredtem hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Mindig is koránkelő típus voltam és ez most se volt másképp. Az óra pontosan 05:58-at mutatott. Körbenéztem és csak akkor vettem észre hogy éppen a kanapén fekszek. Vagyis pontosabban Liam fekszik rajta háton én pedig rajta helyezkedek el. Lassan és óvatosan megpróbálok felállni de nem sikerült ugyanis az a drága jó lélek is felkelt alattam. Álmosan elmosolyodott és megpuszilta a homlokom.
-Mióta nézel?
-Óh csak pár perce egyébként csak felakartam kelni mert nekem ma suli van és készülődnöm kéne.
Ja persze menjél csak én addig összeütök valami kaját.
Lassan ő is feltápászkodott a kanapéról és elindult a konyhába. Kb egy óra múlva már mindenkit lecsalogatott a finom tojásrántotta illata. Mindenki hót kómásan megkajált utána mi már indultunk is a suliba Hope-pal. De mielőtt kiléptünk volna a házból odasúgtam Niallnek hogy ne hagyják egyedül Liamet mert szerintem most nagyon nagy szüksége van a barátaira meg persze mindenki támogatására. Ő csak bólintott egy aprót és az utunkra engedett. Nagyon remélem hogy nem csinálnak semmi hülyeséget amíg nem vagyunk itthon. Habár náluk sohase lehet tudni. De azért a remény hal meg utoljára nem igaz?

Na helló mindenki egy újabb hosszabb szünet után újra hoztam friss részt. Remélem tettszik és annak nagyon örülnék ha megírnátok mennyire tetszett. Szóval nem papolok tovább és továbbra is Komizni érrrrrr Puszi<3

2014. október 19., vasárnap

18. rész

......Lassan elindultunk a próbára de amikor odaértünk egy (számomra) ismeretlen ember fogadott minket de a srácok reakciója nagyon meglepett. Főleg a Liam-é. Ugyanis fogta magát és szó szerint beleugrott a nyakába. Biztos valami régi barátja. Kb. tíz percig csak a srácok kérdezgetik egymás szavába vágva eközben meg a srác zsebre tett kézzel áll és várja hogy kitombolják magukat. Eközben kitaláltuk hogy egy kicsit megvicceljük a srácokat. Aztán végre valahára kifáradtak és abbahagyták a kérdezősködést.
-Na végre azt hittem sose fejezitek be. Egyébként csak két hónapja találkoztunk utoljára. Óh látom azóta beújítottatok két szépséget is.-elindult felénk.-Egyébként Andy Samuels-nek hívnak és titeket?-itt egymásra néztünk Hope-pal és aprót bólintottam hogy kezdődhet a játék.
-Szia engem Candy-nek hívnak ő pedig a barátnőm Sweety. Ja és mielőtt elkezdenél velünk flörtölni szeretnék szólni hogy mi Harry barátnői vagyunk.-mondom olyan nyávogós plázacica hangon, és odatopogunk mindketten Harry mellé. De nem csak Andy hanem mindenki tátott szájjal néz minket még a göndörke is. De akkor végre felocsúdik és elkezdi eszeveszettül rázni a fejét.
-Na ugyan bár édesem tudod nem kell szégyenlősködni a barátaid előtt.-folytatja drága barátosném olyan hangon mint én miközben megsimítja a srác arcát. És még csak most kezdődik az igazi móka.
-Hé vedd le a kezed lóra most én jövök.-húzom közelebb magamhoz szegény alanyunkat aki hót vörös már. És elkezdünk Hope-pal köteleset játszani és ide-oda rángatjuk szegénykét közben folyamatosan mondjuk a magunkét én azt hogy DE ő meg azt hogy NEM.
-Na idefigyelj ő az enyém te nem érdemled meg őt ráadásul még a kedvenc csizmáját se vagy képes felvenni.
-Te se vagy jobb nem is a kedvenc szájfénye van rajtad.-itt már azért előrébb álltunk szembe egymással mert eléget kínoztuk a göndört, aki ezután vagy két métert hátrál. A többiek még mindig csak kukán állnak.
-Na látod most nagyon tévedsz mert ez igenis a kedvence, de ezek szerint te nem tudsz róla semmit. Ja és ha azt hiszed hogy emiatt a műhaj miatt jobban fogsz neki kelleni akkor tévedsz.-és leszedtem a haja végéből a plusz részt, mivel én csináltam neki és tudom, hogy pár perc alatt vissza lehet tenni. Ezután nekem ugrott mármint csak úgy nézett ki pedig csak megölelt. Ezek után nem bírtuk ki és elkezdtünk nevetni. A srácok még mindig értetlen fejet vágtak. Persze mit is vártam egy csapat ovistól. Szóval oda álltam Andy elé és kezet nyújtottam.
-Szia Emily Richardson-nak hívnak ő pedig a barátnőm és egyben fogadott testvérem Hope Clrakson. Bocsi az előbbiért csak gondoltuk egy kicsit megvicceljük a srácokat.-megrázta a kezem és ő is elkezdett nevetni.
-Tudod elmehetnétek színésznőknek mert ezt nagyon durván eljátszottátok. Kezdtem komolyan elhinni. De úgy látom hogy lassan a srácok is pedig szerintem ők már egy ideje ismernek titeket.
Hát igen kellett nekik egy kis idő mire rájöttek hogy csúnyán átvertük őket. Ezek után nem hiszem hogy valaha is szívatni fognak minket habár ki tudja. De sajna nem sokáig tudtunk ott ácsorogni mert a srácoknak készülődni kellett Andynek meg dolga van. Szóval mi ketten leültünk a néző térre és néztük ahogy az az öt idióta mit művel le a színpadon. Egy idő után szóltak hogy mindjárt vége és mehetünk. De én előtte még félrevonultam beszélni anyával mert rég halottam felőle. Elmondta hogy minden rendben és hogy az előadásra mindenképpen eljönnek. Amikor ezt mondta azt hittem hogy kiugrok, a bőrömből annyira örültem neki. De sajna utána mennek is vissza. Mire végeztünk már jöttek is a többiek és mehettünk haza.Amikor beértünk a házba mindenki ment aludni még NIALL is. Nem evett hanem elment aludni. Ez nagyon furcsa ugyanis még csak 9 óra és holnap se lesz semmi dolguk. Na mindegy majd egyszer hozzá szokok a hülyeségeikhez. Gyorsan elmentem fürdeni de mivel még nem voltam álmos leültem a nappaliba tv-t nézni. Pár perccel később lépteket hallottam a lépcső felől és mivel gondoltam valamelyik srác az nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. De egyszer csak befogta a szemem és a fülemhez hajolt.
-Na ki vagyok?-persze azonnal felismertem de azért gondoltam játszom vele egy kicsit.
-Na szóval ki vagy igaz?-tettem fel a költői kérdést- Hát valószínűleg Harry. Habár nem, neki hosszabb a haja szóval Zayn. Nem ez se jó, neki kissé cigi szaga van ezek szerint Niall. Áh nem még mindig nem jó mert neki van egy kevés ír akcentusa ezért kizárásos alapon........Louis.
-Ez a döntés végleges?-kérdezi kicsit elszontyolodva én pedig határozottan bólintok egyet. Leveszi a kezét és el akar menni de én nem hagyom mert meg fogom az egyik csuklóját és átugorva a kanapét elé állok.
-Most komolyan már akkor tudtam, hogy te vagy amikor befogtad a szemem. Csak egy kicsit húztam az agyad.-erre elereszt egy apró mosolyt és magához húz. Ahogy átölelem mélyen beszívom az illatát amit annyira imádok. Egy picit eltol magától és felnézek egyenesen abba az imádni való szempárba, amibe azt hiszem beleszerettem. De nem csak ebbe hanem az egész lényébe. Már éppen megakarna csókolni amikor megcsörren a telefonja. Ezen elkezdünk nevetni.
-Na ez nem lehet igaz ez már a harmadik ilyen. De nagyon remélem hogy fontos és nem valamelyik majom az.
-Nézzük csak.-mosolyodik el és miközben a telefonját nézi a derekamra teszi a bal kezét és szorosan magához hú, amit persze egyáltalán nem bánok. Ám amikor látom hogy ki hívja biztos vagyok benne hogy nem lesz egy kellemes beszélgetés.........


Hát halisztok. Tudom és nagyon sajnálom hogy eddig nem írtam de egyszerűen nem volt rá időm. De azért remélem ez a rész kárpótol titeket. És nagyon örülnék neki ha többen komiznátok. Viszont annak örülök hogy ennyien elolvassátok és ez valamennyire vigasztal. Ha valamelyikőtök akar még a filmbeszámolóját is szívesen elolvasom. Szóval akkor jöjjön a szokásos szövegem. Komizni érrr Puszi <3